Az ég kékje nem kékebb,
Hol bárányfelhők élednek

A rét szőnyege nem zöldebb,
Hol ezernyi hangyácska gyűjtöget

A pokol feneke nincs lejjebb,
Hol ördögök dobokat püfölnek

A tűz melege nem forróbb,
Mint ajkad mikor megcsókol

Isten jobban nem szeret,
Mint én szeretlek tégedet.

Tállai Katalin körülbelül négy évvel ezelőtt kezdett kerámiaszobrokat készíteni, majd kicsit később a férjétől kapott karácsonyi ajándék, egy csőtoll készlet, a grafika felé is elindította. Mindezek mellett még verseket is ír. Érdi házukban a pincétől a padlásig kerámiaszobrokat és sok-sok grafikát láttam.

- Mikor és hogyan született meg benned a vágy, hogy agyaghoz nyúlj és később papírt és tollat ragadj, hogy grafikákat készíts?

- A kollégáim az intézetben egyszer megkértek, hogy egy svájci nőbeteggel foglalkozzam, mert én értek és beszélek németül. A hölgy, magyar származású férjével akkoriban telepedett el Érden. Sok mindenről társalogtunk. Kiderült, hogy keramikus, és meg is hívott a két hét múlva nyíló kiállítására. Természetesen elmentem a tárlatra, és ott felfedeztem, hogy a kerámia nemcsak bögre és tányér lehet, hanem rengeteg minden más is. Hazaérve arra kértem a férjemet, szerezzünk agyagot. De nem tudtuk, hol lehet hozzájutni. Aztán a református pap barátunk tanácsolta, hogy menjünk el Domonkos Béla szobrászművészhez, aki szintén itt lakik Érden, kérjünk tőle. Felkerestük, és kaptunk is tőle agyagot, amit én otthon rögtön elkezdtem gyúrni.

- Soha addig eszedbe sem jutott, hogy ilyesmit csinálj?

- Nem. Soha. És az agyag gyúrása közben fantasztikus érzést adott, hogy ebből az anyagból most azt készíthetek, amit elképzeltem. Picit később ugyanezt éreztem, amikor az első grafikáim megszülettek.

- Hogyan váltak ismertté a munkáid? Látom a sok meghívót a különböző csoportos és egyéni kiállításaidra.

- A férjem egyik ismerőse, egy művészetekhez vonzódó belgyógyász főorvos asszony járt nálunk, akinek feltűntek a munkáim. Egy-két rajzomat megmutatta Szilágyi András művészettörténésznek, aki arra bíztatott, hogy hívjam fel a Magyar Művelődési Intézet Kortárs Művészetek Osztályának vezetőjét, Angyal Máriát. Ő megnézte a rajzaimat, és a zsűrizésükre is vállalkozott. Én akkor nem tudtam, mit jelent ez. Mária meglátogatott Kun Éva keramikusművésszel együtt. Úgy jöttek, hogy van itt egy unatkozó orvosfeleség, akinek a vackai közül ki kell válogatni egy kiállításra valót, de kellemesen csalódtak – nemcsak zsűrizés folyt, hanem már ekkor kezdetét vette egy izgalmas barátság. Ők szervezik azóta is a kiállításaimat.

- Beszélgessünk egy kicsit az orvosi pályádról. Egyáltalán, orvosnak készültél?

- Nem, de az édesapám, aki rendkívül erős egyéniség volt, orvosnak szánt. A családban rengeteg a pedagógus, én vagyok az első orvos. A bőrgyógyászatot, azt hiszem, a túlérzékenységem miatt választottam, ugyanis a halál mindennapos jelenlétét nem tudtam volna elviselni. De szerepet játszott döntésemben az is, hogy az egyetemi szerelmem édesapja, édesanyja is bőrgyógyász volt. Nagyon nagy hatással volt rám minden, amit tőlük tanultam.

- Poly-Art. Könyvecskéket adtál nekem, melyeknek ez a feliratuk. Mindegyik egy-egy művészt mutat be.
A Poly-Art Pódium kötetek úgyszintén, de ezeken a nagyobb könyveken a következő is olvasható: Poly-Art alapítvány az érdi művészetért.

- Igen. Három évvel ezelőtt huszonötezer forintból, a tizenharmadik havi fizetésemből egy alapítványt hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a környék képző- és előadóművészeit, íróit sikerült egy olyan szervezetbe tömörítenem, amely sok mindenre lehetőséget ad, amit külön-külön nehezebb lenne megteremtenünk. Most már körülbelül százötven tagunk van. És a neves művészemberek mellett hozzánk tartozik például az a nyolcvanéves háziasszony is, aki fest, vagy az a ruhaiparban dolgozó férfi, aki fantasztikus novellákat ír. Kéthavonta találkozunk, bemutatjuk az új tagokat. Minden év szeptemberében művészbált rendezünk, és már az Expón is ott vagyunk. Nekem nagy álmom, tervem, hogy itt Érden az alapítvány révén hagyományt teremtsünk egy olyan művészközösségnek, mint amilyen Hódmezővásárhelyen vagy Nagybányán működött.

- Essen még szó a Föld álma című kazettáról, amelyen Holló József hangszerelésében, Hernádi Judit és Sztankay István tolmácsolásában megzenésített versek hallhatók. A válogatásban Domján László, Szabó Lőrinc, Babits Mihály, Tóth Árpád, Vajda János és Tállai Kata egy-egy verse szerepel.

- Azt mondják, ösztönös tehetséggel vagyok megáldva. Ha nyugtalan vagyok, valóban vagy az agyaghoz nyúlok, vagy rajzolok, vagy írok. Eleinte sokszor gondoltam arra, hogy technikailag nem vagyok képzett és általában is keveset tudok a művészetekről. De hát nekem nincs veszíteni valóm. Ha úgy adódik, akkor verset írok. Van egy kis kötetem, amelyből a Vallomás című vers bekerült ebbe a válogatásba. Fiam barátja, Molnár László tízenhatévesen írta hozzá a zenét. Ezzel a kazettával vettem részt az orvosművész, orvosíró találkozón, amelynek hol Kaposvár, hol Szárszó ad otthont, és amely egy nemzetközi szervezet magyar tagozata. A magyar szervezet elnökasszonya Csapláros Zsuzsa, a kaposvári kórház szájsebész főorvosa, aki agyagos és írni is szokott. Évről évre nagyszerűen sikerülnek ezek a napok. Nincs annál nagyobb öröm, mint ha az ember belső késztetést érez magában, és megtalálja az eszközöket ahhoz, hogy formát adjon a fantáziájának. És öröm, ha megadatik, hogy közösséghez tartozzon és közösséget teremtsen.