1999  IV. évfolyam 2. szám  Dr. Szalay Katalinnal Lukács Judit beszélgetett   Tanuljunk meg nemet mondani   Dr. Szalay Katalin 27 éve dolgozik a Fővárosi Szent István Kórház ideggyógyászati osztályán. Orvosi munkája mellett 1997 óta részt vállal a Gödöllői Divatnapok megszervezésében, ahol az Életmód Fórum előadójaként is közreműködik.    „ A divat életünk tükre, annak minden területén jelen van minden cselekvésünkben, álmainkban és vágyainkban. És mert a divat mulandóságával tart fogva, általa mindig újrateremthetjük álmainkat.”

- Az idézetet a ’98 őszi divatfórumon katalógusában olvastam. Divatkommunikáció. Életmód Fórum.
Mit jelentenek ezek pontosan?

- Ha a divatot nézzük, látnunk kell, hogy örökös körforgásban kapcsolódik össze a nekünk tetsző minta és az, ahogyan mi ezeket a modelleket pozitív vagy negatív formában a magunk számára leképezzük. A külső, megteremtett harmónia mellett, ami gyakorlatilag magát a divatot is jelentheti – és most nemcsak az öltözködésre gondolok -, a belső egyensúly feltételeit, a testi-lelki egészséget és annak védelmét hivatott az Életmód Fórum a divat tükrében elemezni. A divat gyakran befolyásolja döntéseinket anélkül, hogy tudnánk róla. Az emberek közti kommunikáció jelrendszerekre épül. Az üzleti kommunikáció jelrendszerében az üzleti öltözködés például ma már a divattervezésen belül abszolút elfogadott és tudatos irányzat. A divatkommunikáció a megjelenésről, vagyis az image-ről szól.

- Hogyan jött létre ez a konferencia?

- A rendezvénysorozat megálmodója Bartunek Katalin iparművész és divattervező. Barátságunk már vagy húszéves. Az elmúlt évek alatt megbizonyosodtunk arról, hogy remekül kiegészítjük egymást. Az ember mint egységes egész érdekel mindkettőnket. És engem nemcsak orvosként, őt pedig nemcsak divattervezőként. Katalinnak rendkívül jó pszichológiai érzéke van, nekem pedig tapasztalatom és komoly sikereim a marketing területén. Együttműködésünk egyik eredménye a gödöllői fórum.

- Végül is mi a célja ennek a rendezvénynek?

- Szeretnénk, ha az emberek vagy embercsoportok többet tudnának a személyiségfejlődés és az önkifejezés lehetőségeiről. Arról, hogy mindenki sokat tehet önmagáért, saját életének minőségi javulásáért. Hogy ezt hogyan érhetjük el, és mi mindenre lehet és kell odafigyelnünk, nagyon összetett dolog. A programjaink ebben szeretnének segíteni. Utat mutatni a megoldások felé egy mindent átható, mindenbe beivódó fogalom tükrében, amit divatnak hívunk.

- És van erre igény? Arra gondolok, hogy az emberek esetleg azt mondják, ilyesmire nincs idejük. Vegyünk például egy háromgyerekes családanyát, aki gyermekei nevelése mellett dolgozik. Lehet, hogy változtatni szeretne az életminőségén, de se ideje, se pénze nincs erre.

- Tudod, nekem ez az egyik kedvenc témám, hogy „nincs idő”. Két évvel ezelőtt a divatnapokon előadást is tartottam „Nincs idő…” címmel. Utána az ismerőseim viccesen azt kérdezték tőlem, miért oktatok olyasmit, amit magam sem tudok betartani. Nevettem, mert egy kicsit igazuk volt. Szerencsére azonban állandóan változunk, alakulunk. Az embernek különböző fejlődési szakaszai vannak. Nekem például az üzleti életben eltöltött idő rengeteget segített. Évekig dolgoztam egy termékkel, amellyel hihetetlen sikereket értem el itthon és külföldön is. Munka közben olyan képességeimet ismerhettem meg, amikről addig nem tudtam. Ekkor tanultam meg, hogyan kell megszerveznem a magam idejét. Rájöttem, hogy a percek is rettentően értékes, fontos részecskék az életünkben. És megtanultam azt is, mennyire fontos a ruha, a smink, a frizura. Hogy miként lehetnek összhangban a külső, formai dolgok az én belső értékeimmel. Egyszóval, ha az ember elkezdi a saját életét szervezni, igenis, érhet el eredményeket.

- Nagyon leegyszerűsítve az emberek szerintem két csoportra oszthatók: irányíthatókra és az önmagukat irányítani akarókra. Sokakban még a gondolata sem merül fel annak, hogy az életükön változtassanak.

- Igen, egyértelműen kevesekben fogalmazódik meg ez az igény. Sok összetevőn múlik, mikor és hogyan jut el valaki ahhoz, hogy változtatni akarjon az életminőségén. Én például azt mondom, hogy aki nem tud nemet mondani, abszolút módon sodródik a neurózis felé. Az emberek, ha nem akarnak mindenáron igazodni a környezetükhöz, ha nem akarják mások gondjait-bajait a vállukra venni, legtöbbször azt mondják: nincs időm, nem érek rá. Márpedig ha önmagunk igényeinek szeretnénk megfelelni, akkor ehelyett meg kell tanulnunk kimondani a szót: nem. Ez nagyon fontos dolog! Van, aki már fiatalon képes rá, másnál hosszú évekbe telik, mire eljut ehhez a szóhoz, és vállalni tudja a nemet mondás összes következményét. De abban biztos vagyok, hogy a nemet kimondani megtanítható, ami már egy lépést jelent önmagunk életének jobb megszervezéséhez.

- Azt mondod hogy nemet mondani önmagunk érdekében kellene megtanulnunk?

- Igen, és itt visszatérek az üzleti struktúrában eltöltött éveimhez, amikor jelentős gyakorlatra tettem szert a kommunikációs oktatás területén. Nagy önbizalmat adott ez a munka. És mivel orvosként is folyamatosan dolgoztam, nekem is meg kellett tanulnom bizonyos helyzetekben nemet mondani, hogy időm és esélyem legyen jól megszerveznem a magam életét. Én organikus idegosztályon dolgozom, ahol rengeteg a neurotikus beteg. Sok közöttük a nagyon nehéz eset. Egy rosszkedvű, bánatos, boldogtalan, fáradt orvos nem képes pozitív erővel hatni rájuk, nem tudja gyógyítani őket. Ezeknek az embereknek jó mintákat kell látniuk maguk előtt. Feltétlenül szükségük van erre, hogy kimászhassanak abból az áldatlan állapotból, amelybe belekerültek.
- Úgy tűnik fel, az orvosi munkád mellett létkérdés számodra, hogy oktatói és szervezői munkát is végezz.
- Nem véletlen, hogy az orvosok nagy része munkája mellett más elfoglaltságot is vállal. Például a művészetek felé fordulnak, és írnak, zenélnek vagy festenek. Ha csak a beteg emberekkel foglalkoznánk, energiánk előbb-utóbb elfogyna. Muszáj valamilyen formában kifejezésre juttatni önmagunk belső vágyait. Én ennek a lehetőségét az oktatásban és a szervezéssel járó munkában találtam meg.

- Ha ezt az egy szót mondom: egészség, mit válaszolsz nekem?

- Azt mondom, hogy az egészségünk három lábon áll: táplálkozás, kondicionálás, lelki harmónia. Biztos, hogy ezért a három dologért mi magunk is sokat tehetünk. Osztályunkon a betegek a gyógyulás bizonyos szakaszában eljutnak oda, hogy igényük támad önmaguk megváltoztatására. Ha valaki egy betegség után életének előző szakaszát lezárja, átdolgozza a múltját, és új jövőt épít. Az előbb említett három szempont sokat segít az újrakezdésben. Segítünk azzal is, hogyha ezeket az embereket klubfoglalkozásokba vonjuk be, ami kapaszkodót jelent az életükben, egy fix pontot, ahol számítanak rájuk. Ahol megtanulnak egymásra figyelni, és ahol sikerélmény éri őket. A kórházban működő klubfoglalkozásokon gyógytornászok segítségével tornázunk. Kis konyhánkban pedig táplálkozási szakértők tanítják a betegeket arra, hogyan étkezzenek egészségesen. Van relaxációs programunk, és különböző szituációs játékokat is játszunk. A helyzetgyakorlatok abban segítik a betegeket, hogyan jelenjenek meg és mit tegyenek bizonyos helyzetekben. Fantasztikus dolog az,hogy a már gyógyultan távozók is vissza-vissza járnak ezekre a programokra.