2001 VI. évfolyam 3. szám A divat filozófusa Dr. Altomare Györggyel Lukács Judit beszélgetett A Semmelweis Egyetem ideggyógyász főorvosát, dr. Altomare Györgyöt már ismerhetik a Sine Morbo olvasói. Rövid írásaiban (Egy laikus kérdései a divatról) éveken keresztül megosztotta velünk gondolatait. Ezeket a miniesszéket sok olvasónk dicsérte, érdekesnek találta, de olyanok is akadtak, akik felrótták „elvontságukat”. Tény – már első cikke után nyilvánvalóvá vált –, hogy a doktor úr nem öltözködési tanácsokkal akart kedveskedni nekünk. Beszélgetésünk, amelyből csak Altomare György megállapításait adom közre, ezúttal is a divat körül forgott. De hát tulajdonképpen mi is a divat? És egyáltalán mikortól beszélhetünk róla?

A divat jelenléte

– Az a jelenség, amit divatnak nevezünk, azt hiszem, kezdetektől fogva jelen van az ember közösségi életében, és része az emberi közösség mindenkori kultúrájának. Nemcsak az öltözködésnek lehet divatja, hanem a pályaválasztásnak, bizonyos foglalkozásoknak, mentalitásoknak, életformáknak is. Céljaink elérésében a divat a maga sajátos eszközeivel, kellékeivel segíthet minket.

A divat mint közösségi nyelv

– A divat, mivel nem tudományos eredetű dolog, különböző megnyilvánulási formáiban mindenki számára egyformán érthetővé válik. Ez azért van így, mert minden olyan jelenségnek, amit divatnak nevezünk, rengeteg köze van az emberből fakadó emóciókhoz. Ízlésvilágunkat – amelyből divatot is teremthetünk – nagymértékben emocionális erőink irányítják. A bennünk megfogalmazódott, de ki nem mondott hallgatólagos egyezségeink révén kapcsolatot teremtünk a természettel, embertársainkkal és a tárgyakkal.

Az idő és a divat

– A divat az időben nem fejlődik és vissza sem fejlődik. A régebbi korokban ugyanolyan tökéletes volt, mint napjainkban. A mai jogging éppúgy betölti funkcióját, mint ahogyan azt egy reneszánsz kori ruhaköltemény tette. Természetesen ugyanez elmondható például a húszas vagy a harmincas évek divatjáról is. Funkciójukat tekintve semmiben sem különböznek a huszonegyedik század divatjától, és mikor ezt mondom, akkor nem csak az öltözködésre gondolok.

Művészet és divat

– Az igazi művészetnek nincs köze a divathoz. Az olyan ember, aki művészetében egyedit alkot, a divatirányzatoktól teljesen függetlenül hozza létre műveit. Az ilyen embert hívjuk zseninek. Alkotásai idővel elfoglalják helyüket kultúránkban. De kortársainak többsége mindebből semmit nem észlel.

Üzlet és divat

– Az igazi művészet nem áru. Ahhoz, hogy áruvá váljon, meg kellene határozni az értékét, és be kellene vonni abba a közösségi körforgásba, ahol az értékek egymással be- és átválthatók. A valódi művészetnek aztán akadnak olyan értői, akik képesek utánozni vagy lemásolni az eredeti alkotásokat. Ôk elég ügyesek és kreatívak ahhoz, hogy képességeik révén a tömegek számára létrehozzák álművészetüket, és még divatot is tudnak teremteni belőle.

Pénz és divat

– Első megközelítésben a divatról sokaknak a pénz jut eszükbe. Ennek nem feltétlenül kellene így lennie, hiszen az emberi közösségekben divat lehet mondjuk az aszkézis vagy az önfeláldozás is. Ugyanakkor tény, hogy az öltözködés a gazdagság egyik divatos jelképe, így öltözetünk az elért teljesítményeink címkéje lett.

Szépség…

– Arról, hogy mi a szép, rengeteg meghatározással találkozunk életünk folyamán. Szerintem az embernek szép lehet az, amihez érzelmileg tud kapcsolódni. A szépség csak a szemlélődő ember számára létező jelenség. A természet nem szép, nem csúnya, hanem önnön létében valamilyen. Mondhatjuk rá, hogy tökéletes vagy magasztos, de ezek is a mi személyes, érzelmekkel teli meghatározásaink. Ha valami pozitív érzelmeket mozgósít bennünk, azt szépnek ítéljük meg. Ha az ilyen pozitív érzelmek szellemi indíttatásúak, akkor az a megismerés irányába visz. Más esetekben az ember önmaga számára a közvetlen örömszerzéssel hitelesíti a szépet. Például a szerelem iránti igényét beteljesítheti úgy, ha a hét minden napján bordélyba jár, és úgy is, ha egy magasztos szerelem beteljesüléseként családot alapít, és képes a maga és szerettei emócióit követve, azoknak megfelelve hosszabb időn át együtt élni velük. Mind a két esetben a szépséghez való ragaszkodásunkról van szó.

…és hiúság

– Hiúságunkat is érzelmeink táplálják, csakhogy míg a szép iránti fogékonyságunkat a külső környezetünk szemlélése révén fejlesztjük ki, addig hiúságunkat az önmagunk irányába forduló szemlélődés táplálja. Ez pedig azóta van jelen, mióta az ember önmagáról először véleményt alkotott. Hogy az önmagunkról való véleménynyilvánítás milyen emocionális tartalmakat hordoz, és hogy ki milyen formában jeleníti meg, az nagyon eltérő.

A divat és kiszolgáltatottságunk

A bennünk létrejövő érzelmek folytán, a divat eszközeit, kellékeit segítségül híva, céljainkat elérve beteljesítjük vágyainkat, és mindeközben kiszolgáltatottá válunk, hiszen emócióink tőlünk gyakorlatilag teljesen függetlenek.